Szeretem ezeket a - sajnálom, nem tudok rájuk szebb kifejezést - burzsuj kis geciket fujj, akiknél még egy újszülött is többet tud az életről - ezzel azt akarom kifejezni, hogy olyan buták, mint annak a rendje -, de azért jönnek azzal, hogy "hát ők ennek utánanéztek, ez így van, ezt így kell csinálni", és tudod miért, öcsém? Mert ezt írják a nagybetűs INTERNETEN. Apád fasza, már elnézést, újfent.

*jöjjön a bejegyzés lényegibb és szofisztikáltabb megfogalmazása erről a dologról*

Az egész nyár számomra és anyám számára azzal telt, hogy rágtuk a tíz körmünket, mi lesz velünk, hova megyünk lakni, mert hogy ugyibár az akkori lakáson - az egész házsoron - volt a tulaj által egy nagyon szép kis tartozás a bank felé, aminek hála az akkori főbérlőnk, egyem a szívét, kivágta az összes házból a vízet, gázt, villanyt, mindent. Legalább 1 évig éldegéltünk így, mert egy akárhányszázezres-milliós tartozást nem is tudtunk és nem is akartunk kifizetni, mert ad 1, anyám nem Krőzus, ad 2, más tartozása majd akkor lesz kiegyenlítve általunk, ha a nyuszi pasztellszínűt kakil. Aztán az akkori főbérlő kitalálta, hogy amúgy el kéne költözni, mert a bank kivághat minket így is meg úgy is. Oké, ezzel nincs gond, semmi baj ezzel, hát annyira nekünk se volt kedvünk ott megmaradni; de itt jön a kérdés, hogy miből, gyerekem. Persze elővettük apámat, aki segített is, nem mondom, hogy nem, de természetesen az utolsó percig halogatta az egész cuccost. A lényeg, hogy nyár vége felé sikerült elköltözni egy 4.-ik emeleti lakásba.

A történetet ott folytatnám, hogy mi beköltöztünk július végén, de szeptember vége-október eleje volt, mikorra rendesen, valóban tudtuk lakni a lakást és el lett pakolva. Ez még nem is az egyik legnagyobb probléma. De az basszus, hogy felújítottuk a tetves lakásukat, és ezért mi nem hogy azt, hogy nem kell annyit fizetni, még ránk vernek olyat is, amihez nekünk semmi közünk úgy alapvetően. Kitalálja itt nekünk a nő - a drága férjével még nincs is baj, de az is csak a feleségével bátor -, hogy fizessünk ilyen biztosítást, meg ilyen tételét a közösnek, meg olyan adót, meg mittudomén. Persze. A farkamat ne dugjam a hónod alá, kiscsillag? Aztán most meg lett nekik mondva, hogy vagy az lesz, amit anyám mondd, vagy számunkra takarodó van, és végül is az utóbbi lesz.

De az a szép az egészben, hogy ezzel, ha mi elmegyünk, ők basznak rá a legjobban. Apám megmondta, hogy behajtja rajtuk a kilencvenezret, meg a felújítás árát, és plusz még ezen felül, ha nagyon pattognak az ilyen-olyan pénzükért, akkor megy komoly helyekre, mert ez így nem működik. Anyám ez ellen tiltakozik, amit csak azért nem értek meg, mert ilyen esetekben valóban csak úgy kapod vissza a pénzed, ha a törvényhez fordulsz segítségért.