Tényleg próbálkozom. El sem hiszed, mennyire próbálkozom, hogy valami értelmes blogdesignt kreáljak, de egész egyszerűen összeszövetkezik ellenem minden, azt hiszem. Úgy értem, amit igazán akarok, azt nem tudom megcsinálni, mert egy fasz vagyok és este van - magyarul szólva mindig ótvar igénytelenül néz ki az egész -, alternatív B, C, D, E, F, G, H terveim pedig mind ugyanarra a sémára épülnek, és nem tudom belevinni egyikbe sem azt a masnit, azt a csavart, amitől ez az egész az enyém lesz. És nem egy szerencsétlenség a sok közül. Egyszerűen nem megy, mert hiába van ötletem, nem vagyok képes a megvalósítására. Talán majd a szünetben több affinitásom lesz erre az egészre.

Abban az 5 napban, amíg el voltam tűnve - részben azért, mert fáradt voltam, részben azért, mert tanultam, részben azért, mert nem voltam úgy internetközelben, részben azért, mert van életem - történt ez meg az, tudod, hogy megy ez. Ilyen dolgok. Igazából semmi különleges.

Szombaton szépen elaludtam a 7:37-es buszt, de nem úgy ám, hogy még pont eléred, ha sietsz, hanem egy 10 perccel pont lemaradtál róla. El is vette a kedvem az egész hétvégétől egy jó 10 percre, főként a saját hülyeségem, meg az, hogy a drága telefonom nem akart ébreszteni, aztán végül is vettem egy mély levegőt, és "mentsük, ami menthető" alapon elindultam mindenféle reggeli és innivaló nélkül a buszmegállóba, hogy elérjem a 9:05-ös buszt. Fél kilencre ott voltam, gyermekem, fél kilencre ott voltam, és irogattam meg olvasgattam a padon, közben korgott a gyomrom veszettül, de a cél érdekében mindent. Szusz közben felhívott, hogy hol a francban vagyok én, hát mondom rászartak a palacsintára. De mint mindig, megértette a dolgot, és volt olyan édes, hogy elment a nagy várakozása közepette a teszkóba, és vett nekem kaját.

Este felültünk egy 89E-re, hogy elszambázzunk Imrére Prókaihoz házi gyros evés céljából, ami egyébként egy nagyon bölcs tett volt, mert jó volt a hangulat - olyan családiasnak mondanám így, hogy csak hárman voltunk - meg a kaja is. Az este kedvence számomra az volt, mikor Szusz csinálta Prókai laptopjára a PS2 emulátort, és felbaszta, hogy win 8-ban ugyi folyton kijön az az oldalmenü, és így felüvölt, hogy "ez mi a szarnak ide, hát ez tabletre való!", Prókai meg így belenyulkál a laptop érintőképernyőjébe.  Hát azt az arcot látni kellett volna, mint ahogy a csodálatos "ELMÉSZ A FRANCBA!" felkiáltást is kellett volna hallani.

Úgy volt, hogy erre a három napra nem megyek be, aztán végül a külső körülmények változást eszközöltek ezen a tervemen. Szóval ma reggel felkeltem, és bementem megnézni ezt a csibeavatást. Vicces volt. Sokkal izgalmasabb, mint tavaly. A kilencedikesek is bevállalósabbak ebben az évben, meg a végzősök is kreatívabbak. Viszont nem volt sok hangulatom kivárni, amíg összköznépileg megszívatják őket, szóval 1-kor én szépen elhúztam, mondván, hogy értem se maradt ott senki, és túléltem.