képregényben mondom el2014.11.06. 16:00, viennaholic
Értem én az "attól, hogy a szomszéd lova is megdöglött, nekem még nem lesz jobb" típusú hozzáállást, tökéletesen értem én, de van az a pont, amikor már nem csak a szomszéd halott lovának a tényével kéne foglalkozni, hanem a szomszéd érzéseivel, azzal, hogy a szomszéd hogyan éli meg mindezt. Az ember nem tanulhat abból, ha mindig csak saját magát nézi, ezt ideje volna megérteni. Mert bár lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, de szerintem az élet milyensége abban (is) rejlik, hogy odafigyelünk magunkra, megnézzük, mi hogyan cselekszünk, emelett pedig odafigyelünk másokra, és megnézzük, ők hogyan cselekednek, majd összehasonlítjuk ezt a kettőt, és abból levonjuk a tanulságot. De akinek a fejében mindig csak az "én" van, az hamar rábaszik.
Hiába, hogy hála a biosz tanár hiányának négyre értem haza, fáradtabb voltam, mintha rendesen lett volna utolsó órám. A fizika témazáró egy nagyon gyilkos dolog, én mondom. Főleg akkor, ha otthon még tisztára boldog vagy, hogy érted, aztán dolgozatnál meg csak ez az "a kérdést sem értem" érzés marad maga után. Igen, ilyenkor azért kapsz egy enyhe gyomorgörcsöt, ha olyan vagy, mint én, és még a fejed is elkezd fájni mellé, aztán csinálsz ezt, csinálsz azt, azt se tudod már, mennyi az annyi, de azért eltökélted, hogy te megoldod a dolgot legjobb tudásod szerint. Én is így tettem, de ha én arra kapok egy kettest, akkor erősen kétségbe fogom venni a tanárnő hozzáértését a témához.
Komolyan mondom, abba az iskolába egyedül a médiáért, a magyarért meg a rajz-művtöri kombóért éri meg bejárni. Azokon az órákon legalább minőséginek nevezhető oktatást kapok, és azokon az órákon egyszerűen néha úgy érzem, mintha egy egyetemen ülnék. Persze nem azért, mert olyan nehéz az adott anyag, hanem mert egyszerűen annyira normálisan, érthetően, érdekesen van előadva. A többi tantárggyal kapcsolatban néha úgy érzem, teljesen felesleges akár csak egy percet is elvesztegetnem rá az életemből, mert ez tényleg csak az, hogy pazarlom az időmet.
Fizikából egyébként vicces, hogy elvárják tőlünk a legmagasabb fokú zsenialitást, miközben a tavalyi év arról szólt, hogy tanárok jöttek-mentek, és mindegyik másféle felfogásban adta le az anyagot.
Én tényleg szeretnék összehozni valami kis semmiséget, de nem vagyok rá képes. Vagy is, képes az éppen vagyok. Csak még mindig jobban szeretem a saját szabadidőmet ilyen szempontból. Ez így nincs rendjén.
|