Ma, ahogy éppen vaciláltam magamban, hogy most a 12:30-as vagy a 13:15-ös busszal menjek-e haza nem, nagyon nem mindegy, odavetődött valahonnan a semmiből egy ilyen 40-es pasi, és udvariasan megkért még jóétvágyat is kívánt, mert közben ettem a csokimat, hogy ha tudok, akkor ugyan adjak már neki valami aprópénzt, hogy haza tudjon menni az egri busszal. Mondom magamban, na, te nekem ilyen szimpatikus embernek tűnsz, segítek rajtad - mind azt a 300 Ft-ot, ami volt nálam, odaadtam neki, aztán úgy megörült neki az emberünk, hogy egyúttal le is stoppolta magának a helyet mellettem, és elkezdte mondani, hogy hogyan és miért került ő Pestre, és hogy hogyan és miért nem tud hazamenni. Végighallgattam egy sztorit arról, hogy legénybúcsúba jött, felbaszta már a neje, aztán elitta a pénzét a szentem, és így esett a rém eset, hogy nem tud hazamenni, aztán végighallgattam egy sztorit arról, hogy tulajdonképpen egy egész gazdag ember, csak titkolja a felesége elől, mert minden pénzét elkölti, amit hazavisz, végighallgattam egy sztorit arról, hogy a sráca nagyon közkedvelt, szerény kismókus, meg még egyéb ilyen dolgokat megosztott velem, amikre egyébként kíváncsi annyira nem voltam, mert egész lényegtelen infóknak tűntek, meg baszottul görcsölt a hasam, fájt a derekam, de azért szíves örömest meghallgattam, mert miért ne, valamelyest mégis csak érdekelnek a gyarló emberi életek. És bizonyosságot nyertem ismételten abban, hogy pár nagyon érdekes eszméket valló feminista elmehet a fenébe azzal a gondolatsorozatával, hogy "igenis a férfiak tehetnek arról, ha egy család szétesik", meg "a férfinek a hibája, ha hülye a gyerek", meg "a férfi.." JÓVANMÁNEPOFÁZZÁ, értjük, a férfi az életed megkeserítője, na. Persze ugyan így pár hímsoviniszta is elmehet a vérbe, nem állítom, hogy nem. Az az igazság, hogy mind két nem csak folyamatosan teszi tönkre a másikat, a nő is ugyanúgy törlőrongynak kezeli a férfit, mint fordítva szokott lenni, csak... legyünk őszinték magunkhoz. Melyik esetet látjuk gyakrabban a tévében? Peeersze, hogy azt, amikor a férfi kezeli egy hűtő mögött terpeszkedő szardarabnak a nőt. Szóval, végső soron megint csak oda lyukadunk ki, hogy média, onnan pedig oda, hogy magasabb pozícióban álló emberek. Idézném a média könyvem hátulján lévő szöveget: "Meg kell szabadulnunk attól a rossz szokásunktól, hogy azon törjük a fejünket, mit művel a média az emberekkel. Ehelyett azt a kérdést kell feltennünk magunknak: mit kezdenek az emberek a médiával."

Kemény négy órát voltam bent a suliban, utána szóltam ofőnek a drága Ottinéni, hogy én most vagy hazamegyek, mert szét akar robbani a derekam a fájdalomtól, vagy nem tudom, mi lesz. Ő pedig oly' édes volt, hogy hazaengedett azzal, hogy keressem meg a töri tanárt, hogy nem felelek ma. Na mondom az Ottinéni se tetszik még ismerni AVARGARENIT. Így, egybe, csupa nagybetűvel, aláhúzva, morzejelezve. Hát ha odamentem volna, az a nőstény sámán lefeleltetett volna azon álltamban, hasgörcsöstől, mindenestül. Én meg pont azt akartam elkerülni, hogy ha mán' lehet, akkor ne mindenképpen egyesre feleljek azért, mert nem tudok koncentrálni. De kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozzám szólni a tanárnő holnap. Mert valamit mindenképpen szólni fog, nincs olyan, hogy annak a nőnek nincs valamire valami megjegyzése. Én el nem merem képzelni, hogy kiskorában milyen volt, és a szülei hogy bírtak vele.

Hazajöttem, elmentem dokihoz, elültem 5 darab percért meg egy igazolásért az életemet, aztán hívott anyám, hogy amúgy nyugodt szívvel otthon maradhatnék pihenni a héten, amin nem is lepődtem meg, mert ő minden egyes köhintésemre ezt mondja, hogy na gyerek, akkor itthon maradsz a héten, amivel kilencedik osztályban még nem is volt annyira nagy baj, de így tizedikben, a faktok meg minden előtt, meg hogy itt van ez a sok nyenyere a nyakunkon, nem szívesen növelném a hiányzásaim számát. Arra is lusta vagyok, hogy az aznapi cuccot megtanuljam, mikor hazajövök, nem még arra, hogy bepótoljak egy egész hetet. Shame on me.