A címsor most is, mint mindig, meztelenül álldogál, várja, hogy majd a bejegyzés megírása után valami mindenhol passzentos ruhát húzzak rá.

Achievment unlocked: lett egy laptopom. Jó apám még anno '67-ben árad a sablonosság megígérte, hogy vesz nekem egyet azért cserébe, amit ő egy csodálatos veszekedésünk alkalmával sikeresen tönkretett. Ez még a nyáron történt, aztán most érkezett rá pénz, hogy beváltssa az ígéretét.

A márkáját meg ne kérdezd, mert ez egy ilyen noname cuccos, aztán tudja a gyász. Deeee ilyen elpusztíthatatlan, tehát gumi van rajta mindenhol, sarkán még plusz erősítés, alapvetően egy relatíve nagy, nehéz dög. Viszont erős kis cucc, és az egyetlen zavaró tényező az egészben, hogy a billentyűzete angol, és gyakran elgondolkozok, hogy most mit hol is kéne keresnem.

Elkezdődött az iskola. Ehhez mást nem fűzök hozzá, nem érdemes.

Mivel túlságosan érdektelennek tartom arról írni, hogy milyen istenkirály vagyok a Diablo 2-ben, vagy épp, hogy mennyire felcsesz, hogy ennyi pénzt el kell vernem ebben a játékban, avagy arról, hogy végre lejött a LoL, de most meg nem érzek magamban indíttatást, hogy játsszak vele. Gondolom, ez senkit nem érdekel - bár őszinte leszek, jobbára csak engem nem érdekel. Úgy értem, ha én egy kívülálló személy lennék, és olvasnám a blogom, biztos nem érdekelne a "one day with a geek" résznek az unalmas pillanatai. Szóval úgy döntöttem, irkászok ilyen érdekes, vagy nem érdekes tényeket magamról, mert írni akarok, de nincs miről.

× Akármit eszem, mindig iszok hozzá valamit. Teát, kakaót, Cappy-t, akármit, ami édes.
× Kb. egy fél éve szoktam le a tejeskávé ivásról, mivel már a bolti szintesemmi-koffeines dolgoktól is ki akar ugrani a szívem a helyéről.
× Nincs ágyam. ez annyira nem is érdekes
× Vérízűnek érzem a paradicsomot
× 6 éves koromban kiderült, hogy fél vesém van - nem fejlődött ki, aztán annyi. Anyámnak az a sejtése van, hogy valószínűleg a gyomortükrözése intézte el.
× Óvodás korom óta nem eszek meg szinte semmit, ami zöldség vagy gyümölcs, és nem tudok rájönni ennek a dolognak az okára.
× Ha valami ember-szerűt rajzolok, mindig a szemét rajzolom meg először, aztán a haját.
× Általában minden játékot csak egyszer tudok kijátszani, aztán utána már nem érdekel. Viszont a Sonic Heroes és a Diablo 2 valamiért mindig lecsusszan a torkomon, és engedek a csábításnak.
× Ha már Diablo 2. Bátyámnak hála vagyok nagy kedvelője a játéknak, és már egészen kicsi koromban, tehát ilyen 4-5 évesen az volt a kedvencem.
× Kiskoromban a halottak napját hullák napjának hívtam. ez most pont aktuális
× Kiskorom legnagyobb mondata a: "Nem adok neked több cukrot, mert depressziós leszel!"
× Pici korom óta vágytam egy acélbetétesre.
× Legnagyobb félelmeim közé tartozik a nőgyógyász, az adóbevallás és a banki hitel felvétele.
× Érdekelnek a spirituális dolgok, viszont mivel anyámnak hála van egy kevés "közöm" a spirituális lényekhez - szellemek, démonok -, ezért tartok is tőlük.
× Zseniálisnak gondolom a buddhizmust egy pontig.
× Tisztelem az abortuszt kiállt nőket, viszont azokat is, akik nem azért nem csináltatták meg, mert "nem vesznek el egy emberi életet".
× Anyámat mindig boszorkányként emlegetem azért, mert szokása a jóslás - nem az az EZO.TV-s balfaszkodás -, meg mert... esküszöm, hogy egy varázsló néha.
× Én az a fajta nő vagyok, aki úgy vesz cipőt, hogy nagyjából minden eseményre jó legyen.
× Egy jó ideje már csak turkálóba vagyok hajlandó ruhát venni magamnak.

Az érdekes tényekkel az a baj, hogy túl hamar kifogyunk belőlük.

Szeretem ezeket a - sajnálom, nem tudok rájuk szebb kifejezést - burzsuj kis geciket fujj, akiknél még egy újszülött is többet tud az életről - ezzel azt akarom kifejezni, hogy olyan buták, mint annak a rendje -, de azért jönnek azzal, hogy "hát ők ennek utánanéztek, ez így van, ezt így kell csinálni", és tudod miért, öcsém? Mert ezt írják a nagybetűs INTERNETEN. Apád fasza, már elnézést, újfent.

*jöjjön a bejegyzés lényegibb és szofisztikáltabb megfogalmazása erről a dologról*

Az egész nyár számomra és anyám számára azzal telt, hogy rágtuk a tíz körmünket, mi lesz velünk, hova megyünk lakni, mert hogy ugyibár az akkori lakáson - az egész házsoron - volt a tulaj által egy nagyon szép kis tartozás a bank felé, aminek hála az akkori főbérlőnk, egyem a szívét, kivágta az összes házból a vízet, gázt, villanyt, mindent. Legalább 1 évig éldegéltünk így, mert egy akárhányszázezres-milliós tartozást nem is tudtunk és nem is akartunk kifizetni, mert ad 1, anyám nem Krőzus, ad 2, más tartozása majd akkor lesz kiegyenlítve általunk, ha a nyuszi pasztellszínűt kakil. Aztán az akkori főbérlő kitalálta, hogy amúgy el kéne költözni, mert a bank kivághat minket így is meg úgy is. Oké, ezzel nincs gond, semmi baj ezzel, hát annyira nekünk se volt kedvünk ott megmaradni; de itt jön a kérdés, hogy miből, gyerekem. Persze elővettük apámat, aki segített is, nem mondom, hogy nem, de természetesen az utolsó percig halogatta az egész cuccost. A lényeg, hogy nyár vége felé sikerült elköltözni egy 4.-ik emeleti lakásba.

A történetet ott folytatnám, hogy mi beköltöztünk július végén, de szeptember vége-október eleje volt, mikorra rendesen, valóban tudtuk lakni a lakást és el lett pakolva. Ez még nem is az egyik legnagyobb probléma. De az basszus, hogy felújítottuk a tetves lakásukat, és ezért mi nem hogy azt, hogy nem kell annyit fizetni, még ránk vernek olyat is, amihez nekünk semmi közünk úgy alapvetően. Kitalálja itt nekünk a nő - a drága férjével még nincs is baj, de az is csak a feleségével bátor -, hogy fizessünk ilyen biztosítást, meg ilyen tételét a közösnek, meg olyan adót, meg mittudomén. Persze. A farkamat ne dugjam a hónod alá, kiscsillag? Aztán most meg lett nekik mondva, hogy vagy az lesz, amit anyám mondd, vagy számunkra takarodó van, és végül is az utóbbi lesz.

De az a szép az egészben, hogy ezzel, ha mi elmegyünk, ők basznak rá a legjobban. Apám megmondta, hogy behajtja rajtuk a kilencvenezret, meg a felújítás árát, és plusz még ezen felül, ha nagyon pattognak az ilyen-olyan pénzükért, akkor megy komoly helyekre, mert ez így nem működik. Anyám ez ellen tiltakozik, amit csak azért nem értek meg, mert ilyen esetekben valóban csak úgy kapod vissza a pénzed, ha a törvényhez fordulsz segítségért.

Izé. Igen.
*Vinn normálisan elkezdi a bejegyzést, yes, absolutely*
Szóval akartam én már előbb is írni, csak nem volt rá időm a rengeteg Castlevania 2, Sonic Adventue 2 és Sonic Hero gameplay között, na meg a Sonic X és AHS nézés is meggátolt ebben a nemes tevékenységben, na de ne mentegetőzzünk, meg amúgy sincs semmi közöd ahhoz, hogy én mikor mit és kivel és hol, szóval el lehet takarodni, meg hagyom ezt az egész blogot a faszba, SEMMI KÖZÖD HOZZÁM, HAGYJÁL ENGEM, MEG A MOSÓMEDVÉMET. normális vagyok

Szóval, még Szusznál tengődöm, egyébként videózgattam/tunk, nem sokat, de született pár dolog, amiből valamit majd megpróbálok összerakni. 

Péntek;
Reggel háromnegyed kilencre szépen megérkeztem, Szusszal együtt értünk a Puskáshoz. Első utunk nem, nem haza, mert minek haza menni szakadó esőben bitch pls a Kökibe vezetett egy olyan dologért, ami miatt minden boltot feltúrtunk, én megtappancsoltam mindent, ami tetszett a Müllerben meg a Teszkóban, aaaaztán mentünk haza. Enni. Food means life. Majd útrakeltünk A SZAKADÓ ESŐBEN, AZÉRT ÉRZED, hogy megcsodáljuk a The Candy Store-t (Semmelweis u. 8) teljes valójában, meg hogy megszerezzük Szusznak az XBox 360 kontrollert, amiről aztán később ódákat zengett. Az utóbbi hamar meglett, viszont mire azt a zistenmegbasztakurva drága boltot megtaláltuk, a nemlétező tökömig átfagytam, beázott a cipőm, és amúgy is a faszom kivolt Budapesttel meg a kurva Deák Ferenc térrel, hogy miért ilyen istentelenül nagy minden, hát komolyan mondom, deee végül csak meglett. Vettünk Wonka Nerdset. Mindenki vegyen Wonka Nerdset, ha nem lesz internetadó, és karácsonyra fizetést kap ajándékba. 
Hazamásztunk, a hármas metrón szépen megszáradt a cipőm, szóval köszönöm a BKV-nak, hogy kivételesen kifizették a fűtésszámlát, és köszönöm az utaskoknak, amiért nem húzták el az ablakot, köszönöm édesanyámnak és édesapámnak, köszönöm az útpatkának, és mindenkinek.
A nap további részét diszkréten elgameplayeltük az XBox kontroller felszentelésének érdekében.

Szombat;
Na, hát ezen a napon kipihentük a tegnapi napot, szóval erről ne is essen több szó, és hétpecsétes titoknak kiáltom ki ezt a megadott információt is.

Vasárnap;
Felkeltünk, ettünk, játszottunk, játszottunk, játszottunk, ettünk, muffint sütöttünk, ettünk, játszottunk, ettünk, Sonicot néztünk, lefeküdtünk aludni. *chao's life cycle*

Ma;
Szépen bemásztunk a suliba, mert Szusznak szalagavatópróbája volt, és mint kiderül, az osztálytánc próba is ma lett volna, de arról szépen elmásztunk, mert drágám kicsit panaszkodott a gyomrára. Itthon társasoztunk, ettünk, ittunk, pihentünk, most pedig éppen szerepjátékot igyekszik kidolgozni az egyik társashoz, egyem a szívét-lelkét.

Sokkal produktívabb bejegyzést akartam, de már nem bírtam tovább anélkül, hogy hülyeségeket ne pofázzak a nagy világba, ami meg se hallgat.

Sikerült. Megtörtént a csoda. Összehoztam valami... valamit. Végre. Most már nem olyan undorítóan egyhangú az egész hely, hogy bánat feljönni. Mondjuk most se lett teljesen olyan, amilyenre szerettem volna, de hát persze miért is lenne olyan. Ezért egyébként nagyon utálom a gportált, hogy soha nem úgy néz ki semmi itt, mint ahogy én azt elképzeltem és stilizáltan összeraktam ennek az oka egyébként csak annyi, hogy kurvára nem értek a gportálhoz lol.

Ebben a három napban legalább negyvenezerszer elhangzott tőlem az a mondat, hogy "nincs semmi értelme ennek az egésznek, miért nem lehet hazamenni?". Tényleg nem volt sok értelme. Úgy értem, a kedd-szerda az úgy nézett ki, hogy rondán szólva bementünk verni a faszt. Ezt szebben nem tudom kifejezni. Bent ültünk 3 órát, aztán kedden egészségnap volt, meg megnéztünk valami filmet a fizika tanárral a fekete lyukakról. Szerdán meg "ünnepség" volt bent ültünk a teremben és hárman kitöltöttek egy feladatlapot meg előadások. Nem, tényleg nem volt értelme az egésznek.

És mivel most határozottan nincs kedvem tovább bővíteni a bejegyzést majd este megszáll a múzsa és regényeket írok, megkérdezem: mit szólsz az internetadóhoz?