Fokozatos ráébredések pénteken. Nem cseréltem ki a kártyát a telefonban. Nem hoztam harisnyát. Nincs nálam a jegy a szalagavatóra. Az alapvető gondolatom az volt, hogy ez a nap ennél szarabb már nem lehet, és olyan nagyot nem is tévedtem. Tényleg nem volt szarabb. Nem hívott se anyám, se apám, nem fáztam, és bejutottam a szalagavatóra mindenféle gond nélkül. Egyszerűen elsétáltam a jegyszedő srác mellett, mert mint tudjuk, minél természetesebben viselkedünk, annál jobban el tudjuk titkolni a dolgokat.

A szalagavató csak abból a szempontból volt elviselhetetlen, hogy sok volt az ember, kevés volt a levegő, és az a sok diumdisum zene, ami 60 000 decibelen szólalt meg, egy kicsit, de csak egy egészen hangyányit szétvágta a dolgokat bennem. Fájt a fejem, hányingerem volt, és így utólag csodálkozom, hogy kibírtam mindenfajta menekülőakció nélkül. Eltökélten ragaszkodtam ahhoz, hogy ha törik, ha szakad, látni fogom a páromat szépen felöltözve keringőzni, és azt is megnézem, ahogy ugribugrizva eltáncikálja az osztálytáncot. Így is lett, mert mint az már lenni szokott, ha én el akarok valamit érni, akkor elérem.

A 13. D dolgai istenigazából számomra tipikusan egyhangúak voltak és unalmasak. Amolyan klisés volt végig az egész, és helyenként már egyszerűen élvezhetetlen. a 12. A osztályvideója zseniális volt, egyszerűen imádtam minden percét, és sikerült elérnie, hogy miközben nézem, igazán érezzek valamit az egésszel kapcsolatban. Az osztály számlájára még fel kell írnom jó pontként, hogy az osztálytáncuk nagyon jól indult, de igen lapos lett a végére, és ez az egyetlen, amire azt mondtam, hogy kár. A keringőjük is szép lett volna, jó lett volna, ha valami jobb, megfelelőbb alapú zenét választanak. Mindig mondom, nem feltétlenül baj az, ha a keringő alatti zenében énekelnek, de akkor olyan legyen a szöveg és a dallam is, ami egy keringőhöz való. Párom osztálya, a 13. B mind az osztálytáncban, mint a keringőben zseniális volt, és nem azért, mert elfogult volnék, hanem mert egyszerűen így van. Az osztálytánc tipikus történet köré volt építve, de hogy úgy mondjam, a legkevesebb hozott anyagból hozták ki mégis a maximumot, a keringőjük pedig szép és pontos volt, a zene pedig legalább valami alkalomhoz és koreográfiához illő volt.

Párom az afterre egyedül ment el, bár úgy volt, hogy én is vele tartok. Én abból a megfontolásból mondtam nemet a dologra, hogy ad 1, fáradt voltam, mint a picsa, ad 2, tudtam, ha vele megyek, akkor jobbára maradunk egy fél órát, aztán csókolom. Úgy voltam a dologgal, hogy ez most róla szól, nem rólam, és had élvezze ki úgy, ahogy ő szeretné. Szóval, miután elment, én az ágyában szépen elalukáltam, ő meg valamikor reggel fél hat fele megérkezett, aztán nyolckor elindult edzésre. Mondjuk, akinek az éjjel nappal, annak a nappal is éjjel.

Hazajött, aztán 14:15-kor elindultunk a negyed négyes buszhoz, de sikeresen lekéstük. Maradt a 15:45-ös. Beugrottunk a Burger Kingbe kajáért, de én soha a büdös életbe többet nem eszek ott semmit, mert már másodjára van szarul a gyomrom a kajájuktól. Konkrétan mozdulok egy olyat, és fáj a gyomrom. Sétálok, szintén. Soha többet nem fogok semmit megenni, ami Burger Kinges csomagolásban van elém rakva.

Itthon nem csináltunk semmi izgit, Diablo 2-őt toltuk, aztán jónapot kívánok.

Mozgalmas hétvégék.